Osho két metódust említ, egyik az Shankaráé a másik Gurdjieffé - természetesen nem ők találták ki ezeket a módszereket, de velük hozza kapcsolatba őket.

Mindkét módszer graduális, fokozatos felébredést tesz lehetővé, bár azt is mondja, h léteznek azonnali módszerek is, de ezekhez az átlagos halandók nem elég felkészültek, a túl nagy fény a "retinára" káros is lehet..:D

Shankara módszerének lényege, h a világra úgy kell tekinteni, mint egy álomra. Ha nappal bármilyen tevékenységet is végzünk emlékeztetni kell az elmét, hogy ez csak egy "álom", ha jár az ember, ha eszik, iszik, stb tudatosan az elmében kell tartani, hogy mindez csak "álom". 

Ez a folyamatos "emlékezés" az ami kb három hét alatt hatásos lehet és elvezethet egy olyan élményhez, mikoris az éjszakai álmodás közepén az ember egyszercsak tudatos lesz arra, hogy álmodik. Ez a tudatosság pedig lehetővé teszi, hogy az eddigi illuzorikus világlátás helyébe, a valóság érzékelésének egy teljesen más szintjére léphessen.

A Gurdjieffhez kötött gyakorlatot a szúfik már régóta használják, de a nyugatiak számára talán ő volt az első aki kipróbálta több tanítványán is ezt a metódust. 

A lényege a következő, az embernek nem kell gondolnia semmit sem a világról, viszont mindig is emlékeztetnie kell az elméjét, hogy ő az aki létezik. Gyakorlatilag ez is egy emlékezésről szóló metódus, mint az előző, de annyiban különböző, hogy a saját magunk tudatosságára kell egyedül koncentrálni, ezt kell fenntartani a nappali cselekvéseink és elmetevékenységünk során.

Bármit is csinálunk, emlékezzünk magunkra arra, hogy létezünk - ÉN LÉTEZEM, ÉN VAGYOK - ez is egy nagyon hatékony módszer, elég csak kipróbálni és látható, hogy elsőre talán egy két percig sem fog menni a folyamatos emlékezés(persze a buddháknak problémamentes).

Ez az emlékezés ugyanúgy ahogy az előző, belefog folyni az éjszakai álmainkba és egyszercsak "felébredünk" az álomban, tudatossá válunk a létezésünkre, a "vagyságunkra".

P.D. Ouspensky leírása az álmodó emberekről - miután átesett egy 3 hónapos intenzív Gurdjieff gyakorlaton ezt tapasztalta:

"Két vagy három nappal G. elutazása után a Troitsky utcán sétáltam és váratlanul láttam, hogy az ember aki felém jön ALSZIK. Ez nem volt kétséges. Bár szemei nyitva voltak, miközben ment, szemmel láthatóan álmaiba volt merülve, melyek, mint felhők suhantak át az arcán. Eszembe jutott, hogy ha elég hosszan nézném, láthatnám álmait, vagyis megérteném mit lát álmaiban. De tovább ment. Utána jött egy másik, aki szintén aludt. Egy alvó lovaskocsi haladt el előttem alvó utasokkal. És hirtelen a herceg helyében találtam magam az "Alvó Hercegnő" meséjében. Körülöttem mindenki aludt. Kétségtelen és határozott érzés volt. MEgértettem, hogy képesek vagyunk saját szemünkkel egy egész világot látni, amit általában nem látunk. Ezek az értések néhány percig tartottak. "