Itt a december, közeledik a karácsony. Az ember bensejében megnyílik egyfajta örömteli várakozással teli állapot, és ahogy közeleg a karácsony, ez az érzés csak egyre erősödik bennünk. Aztán eljön a várva-várt ünnep, a szabadság, a pihenés, családdal-barátokkal való találkozás, mindenki igyekszik mosolygós és boldog lenni, szeretettel tekinteni mindenre és mindenkire, röviden: szeretetet adni-kapni. De mi is van mindennek a hátterében? Miért ez a nagy várakozás, készülődés, és miért igyekszik mindenki éppen most, ebben az időszakban a Szeretet szemüvegén keresztül látni mindent? Ezért kértük Sirio Mestert, meséljen nekünk arról, mit gondol a Szeretetről, ebben a közelgő karácsonyra való készülődésben, várakozásban, hogyan éli meg ő maga az ünnepeket. „A szeretet oly sokféle módon látható. A szeretet lehet egy érzelem, amit valami meghatározhatatlan iránt érzünk, aminek nincs meghatározott helye, lehet szeretet az univerzum, Isten, az Igazság, vagy a családtagjaink iránt, egy különleges személy iránt, akivel találkozunk az életben, mint például egy Mester. A szeretet egy érzelem, ami egy bizonyos fajta módon való gondolkodásból keletkezik. Vagyis, ha a szeretetről kezdünk el gondolkodni, egy bizonyos fajta érzelem keletkezik a szívünkben. A gondolatainknak megfelelően az érzelmek a testünk egy meghatározott részében keletkeznek, így ha a szeretetre gondolunk, akkor a központ, csakra, vagy a hely, - nevezzétek, ahogy akarjátok – ahol ez az érzelem létrejön, az anatómiai rendszer központja: a szív területe.

A karácsonyi időszak - főként a vallásos érzelmek miatt - a nyugati világban, ahol a kereszténység a legelterjedtebb, Jézus Krisztus eljövetelével azonosított, aki Isten embere volt, és eljött ebbe a világba, hogy elhozza a Szeretet üzenetét. Ő egy nagyon különleges személyiség volt, aki azt választotta, hogy egy meghatározott módon éljen, és hogy ezt az életet egy bizonyos fajta módon végezze be, azért, hogy megmutassa, mit jelent az emberi korlátok, az emberi állapot felett lenni. Így ő nem tett nagy különbséget a között, hogy élni, vagy meghalni. Egyértelmű, hogy ő maga választotta azt a módot, ahogy meghalt. Azért választotta ezt a módot, mert egy nagyon erős üzenetet akart közvetíteni az emberiségnek: készen állt feláldozni a saját életét - azt nem mondanám, hogy az emberiség megmentése érdekében, de mindenképpen azért, hogy az az emberiség javára legyen. Az igazán nagy emberek egy bizonyos fajta módon élnek, és az életükön, néha pedig halálukon keresztül is, erős üzenetet közvetítenek az emberiségnek. Ez a helyzet Jézus Krisztussal is. Ő egyértelműen a Szeretet Lénye volt, és ezt a lényében oly domináns Szeretetet közvetítette az emberek felé, akik kapcsolatba kerültek vele, a tanítványai felé, akik – mivel oly hatással volt rájuk ez a Szeretet – őutána is képesek voltak olyan életstílust folytatni, mint ő; elterjeszteni a tanításait; végül pedig oly módon meghalni, ahogyan ő is tette. Ez az a Szeretet, amit meg tudunk osztani az emberiséggel, egy bizonyos fajta életstíluson keresztül, az által, hogy feláldozzuk magunkat mások szolgálatában.
Így hát ebben az időszakban, mivel ezekre a nagy emberekre gondolunk, akik ebbe a világba jöttek és ezt a fajta üzenetet hozták, mi is indíttatást érzünk, hogy adjunk (szolgáljunk), mely szeretethullámokat generál bennünk.
A legtöbb ember esetében ez abban merül ki, hogy elmegy a családtagjaihoz, szeretteihez, összegyűlnek, és különleges étkeket esznek. De az igazi szeretők azok, akik ezt az időszakot úgy fogják fel, mint egy nagyon különleges spirituális időszakot, ami nem abban merül ki, hogy különleges étkeket esznek, hanem spirituális táplálékot fogyasztanak. Összegyűlnek, meditációs elvonulást, imádságot tartanak, mely során megpróbálják sokkal inkább a lelküket, szellemüket, mint a testüket táplálni. Megpróbálunk Szeretetet generálni a világban az által, hogy több időt töltünk imádságban és meditációban, megpróbálva énekelni Isten imádságait, Szeretetet hozva létre magunk körül, ami nem marad csupán abban a helységben, vagy épületben, ahol vagyunk, hanem kiárad a kozmoszba, az egész univerzumba, és az egész emberiség javát szolgálja. Ez a leghatékonyabb módja a Szeretet létrehozásának és elterjesztésének ebben a világban. Az én értelmezésemben tehát, ez a nagyon szent módja annak, hogy megünnepeljük ezt az időszakot, amit felfoghatunk úgy, mint Jézus Krisztus eljövetelét ebbe a világba, vagy pedig felfoghatjuk úgy is, mint egy különleges időszakot, amikor Szeretetet akarunk generálni ebben a világban.
Vagyis a Szeretet – ahogy mondtam – az által keletkezik, hogy egy bizonyos fajta módon gondolkodunk, cselekszünk. Ezek a gondolatok, cselekedetek Szeretetet generálnak a szívünkben, legyen az a fizikai szívünk, vagy a misztikus szívünk, mely Szeretet szólhat az emberiségnek, a bolygónak, az univerzumnak, vagy a teremtés egészének. Minél jobban kiterjesztjük önmagunkban a Szeretet megélését, annál intenzívebb a Szeretet, amit árasztunk.
Ez az én felfogásom tehát arról, hogyan töltsük ezt az időszakot Szeretetet létrehozásával. Ha úgy töltjük ezt az időszakot, hogy spirituális értelemben ünnepelünk, meditációt, imádságot, spirituális gyakorlást végzünk, akkor valóban Szeretetet hozunk létre, olyan Szeretetet, ami a legmagasabb rendű.”

http://www.siriosatsang.com/hu/tanitasok/hirlevelek/139-misztikus-karacsony