Ennek a cikknek a közzétételére egy régebbi írás sarkallt, ami a különböző jóga fajtákról szólt. Arra a cikkre ráakadva, és olvasgatva jutott eszembe, hogy egyszer hallottam már egy erről szóló tanítást, amit most szeretnék megosztani veletek. Talán a fordítás nem mindenhol 100% - de a lényeg úgy gondolom kiristálytisztán kitűnik, mint az Igazság.

Sirio mester
http://www.santbani.hu

Satsang
Ribolla, 2004.augusztus 24
-nyersfordítás-

Ezen a satsangon egy himnuszt fogok nektek elmondani Kabir Sahibtól. A könyvet, melyből felolvasom, Tagore fordította. Rabindranath Tagore már önmagában is egy nagy költő volt. Egyik költeményéért Nobeldíjat kapott. Ez a fordítást nagyon pontos és tiszta. Ilyen az, mikor egy költőt egy másik költő fordít.

„Ó, szívem, a Felsőrendű Szellem, a Nagy Mester éber, és közel van hozzád.
Fuss a Szeretetted lábaihoz! A te Urad közel van a fejedhez.
Megszámlálhatatlanul sok évig aludtál.
Ezen a reggelen nem fogsz felébredni.
Ó szívem, milyen parton kell most átmenjek?
Nincs semmiféle akadály előtted.
Nincs út előtted.
Hol van a mozgás, és hol van a béke?
Ezen a parton.
Nincs víz, nincs csónak, és nincs révész. Nincs kötél, amivel kikötnéd a hajót.
Nincs föld, nincs ég, és nincs idő. Nincs maga a part sem.
Nincs test és tudat.
Hol van az a hely, ahol szomjas lesz a lélek?
Ha egyszer semmit sem találsz az ürességben...
Légy erős, mert a testedbe lépve megerősödnek a lábaid is.
Ó szívem, fogadd el ezt, és ne menj máshová!”

Kabir azt mondja, hogy tegyél félre minden képzeletet, és álljál erősen ott, ahol vagy. Kabir ebben a költeményében elmondja nekünk, hogy mi a tapasztalata Istennel, és mi a  tapasztalata a valósággal.
Természetesen minden misztikus, úgy írja le a valóságot, ahogy ő maga megtapasztalta – és ez általában sok embert összezavar. Mert hogyha Isten egy, akkor hogy lehet az, hogy olyan sokféleképpen írják le Őt? Mert hogyha Isten egy, akkor hogy lehet az, hogy olyan sokféleképpen tapasztalják meg Őt? Mert az, hogy Isten egy, az nem azt jelenti, hogy önmagát ugyanúgy ismétli. Isten mindig friss, mindig új, és soha nem ismétli meg magát kétszer. És ez teszi Isten megtapasztalását olyan érdekessé. Mikor azt mondjuk, hogy Isten egy, azalatt nem azt értjük, hogy Isten kettő. Kettő dualitást jelent. Az egy pedig a kettősség mögöttit jelenti. Isten egy, abban az értelemben, hogy a dualitás mögött van – de ez nem azt jelenti, hogy mindenki számára ugyanaz. S ezt az Egységet a misztikusok különféleképpen értelmezték.

Nagyon sok filozófiai iskola jött létre ezen a területen, és nagyon sok teológiai magyarázat született. Nagyon sokféle módot és utat írtak le.

A legismertebb és a legáltalánosabb filozófiai út a jógában a „nirguna” és a „saguna”. Nirguna azt jelenti: Isten, attribútumok nélkül. Saguna pedig azt, hogy Isten, attribútumokkal, vagy minőségekkel.

Van egy iskola, amely Istent minőség nélküliként imádja és tiszteli. Ők azt vallják, hogy minden, ami a teremtésben megnyilvánult, az pusztán szegényes illúzió, mert az egyedüli igazság az abszolútum. Az Egy. A kettő illúzió.

De a másik azt mondja, nem, Istennek attribútumai vannak. Isten személy, arca van, és formája. Neve van. Azok, akik Krisnaként tisztelik a Legfelsőbb Urat, Krisnának fogják nevezni. A keresztények Krisztust Isten fiaként tisztelik, és azt mondják, ő az egyetlen fia Istennek. Akik pedig Shivaként tisztelik, szintén azt mondják, hogy egy nagy Mahadeva volt. És így nagyon sok konfliktus jön létre. Azért, mert az ember ember marad, szereti kinyilvánítani a saját véleményét. Ez a különbség a Sant Mat és a többi tanítás között. A bhakti jógában azt tanítják, hogy egy múltbéli Istent imádj, mint például Krisna vagy Rama. Ezért van nekik olyan sok képük és szobruk, mert ezeken keresztül imádják őket. És ezért mesélnek róluk mindenféle történeket, és próbálják elképzelni, hogy az a szobor élő, és azon keresztül nyilvánul meg számukra az Istenük. Ezen az ösvényen sok képzeletre van szükség. De a Sant Matban azt mondják, miért imádsz olyan szobrokat és képeket, melyek olyasvalakit formáznak meg, akivel sosem találkoztál? Mi értelme van ezzel elütni az időt? Jobb imádni egy követ, mint egy élő embert? Egy élő embernek lelke van, mosolyog rád, beszélget veled. Egy kő vagy egy
kép nem tud neked szeretetet adni. A kő hideg dolog. Télen a dolgok hideggé, nyáron pedig meleggé válnak. Így változik a kő hőmérséklete is, hiszen kívül van. Ezért mondja Kabir, hogy egy élő dologra van szükséged. Isten igazából csak azon keresztül sugárzik ki igaz módon, aki egész életében sokat meditált, igaz szívvel szolgálta a Mesterét, és megmártózott az Ő minőségeiben. Ilyen az igazi élő Mester. Neki megvan a saját hőmérséklete, amit nem befolyásol a külvilág. Ő él.

Ezért a Sant Mat bölcs Mesterei azt mondták hogy Isten maga a formanélküli Abszolútum. Ez a tudatosság mögötte van minden megértésnek, és leírhatatlan. Nem tudom ezt neked
elmondani, magadnak kell megtapasztalnod. Elmondhatok neked bizonyos értelmezési fajtákat, vagy képeket, de igazán nem tudom neked elmondani, mert te még mindig a tudat hálójában vagy. Nem fogod tudni megérteni, hogy mi ez. Adhatok neked gondolatokat ezzel kapcsolatban, de te magad kell megtapasztaljad.

Ugyanúgy, mint mikor megadom egy nagyon finom torta receptjét, elmondom az összes összetevőt. De amíg nem kevered össze a hozzávalókat, nem sütöd ki, és nem eszed meg
– addig nem fogod tudni, milyen is valójában az a sütemény. Isten is ugyanilyen. Csak akkor tudjuk meg, milyen is Ő, ha megtapasztaltuk. Mi most az Abszolút Istenről beszélünk, az egyről, aki a dualitás mögött van. Az Örökkévaló az idő mögött. A Tudatnélküli a tudat mögött.

Hogy elérjük ezt az állapotot, szükségünk van arra, hogy a valóságból vegyünk fel dolgokat. Szükségünk van arra, hogy egy olyan Tanítóval legyünk, akinek megvannak a saját tapasztalatai. Ő sokkal jobban meg tudja veled értetni a dolgokat, mintha könyveket olvasnál, vagy fantáziálnál. Azáltal, hogy látjuk Őt munka közben, és együtt meditálunk Vele, megértjük, hogy mi az értelme a valódi spirituális életnek. Kirpal Mester szokta mondani, hogy nem szükséges, hogy
könyveket olvassatok – vegyétek a tanítást közvetlenül. És még azt is gyakran szokta mondani, hogy ezt nem fogjátok megtalálni a könyvekben. De az Ő szavai mégis benne voltak a könyvekben.

Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a szavak ugyan valóban ott vannak a könyvekben, de a tudás az csak élőben nyilvánult meg. Egy direkt átadás megy végbe élőben, amely a  könyvekben nem jön létre. Ez egy szívtől-szívig szóló együttlét. Ez az, amire így utalt Kirpal Mester mindig: szívtől-szívig tartó beszélgetés. Halld meg ezt újra egyenesen! Így kapjuk meg az igazi megértést. Ez a spiritualitásnak az a része, ahol az igaz tudást találjuk. A spiritualitás kérdésének megismerési útja. Nagyon fontos, de nem minden.

A másik aspektus a szeretet és az odaadás. A tudás szeretet és odaadás nélkül csak egy steril út.

Jártam olyan mesterek satsangjain, akik csak a tudás útját tanították. Ők nem tulajdonítottak nagy jelentőséget annak az aspektusnak, amely a szeretet és az odaadás. Nem mutattak példát a bhajan-éneklésen vagy a szeretet átadásával. Úgy fogod találni, hogy ezeken a helyeken az atmoszféra nagyon száraz. De ha a tudás mellett jelen van a szeretet és odaadás, akkor a bhajanéneklésen és a szeretet megnyilvánulásán keresztül ez az atmoszféra nagyon kedves és magával ragadó. Ez a Sant Mat. Amellett, hogy a Mestertől spirituális tudást kapunk, megadja nekünk a szeretetet is, és ez teszi az
atmoszférát olyan széppé. Úgy folytatva az előbbi példát: ha megvan a süteményhez az összes összetevőtök, de hiányzik a cukor, az édesség belőle, akkor semmit sem ér az egész. Itt a szeretet és az odaadás a cukor, ami ízt ad a tudás mellé.

A másik nagyon fontos dolog a szolgálat. Szeretni és szolgálni szeretnénk Istent. A jóga rendszerben ismét megkülönböztetik ezeket a dolgokat.

Van a gjána-jóga, amely a tudás ösvénye, a bhakti-jóga, amely az odaadás ösvénye, és van a karma-jóga, amely a szolgálat útja. Ebből adódóan az emberek vagy karma-jógik, vagy bhakti-jógi, vagy gjána-jógik. Így gyakorolják az utat, megadott módszereken keresztül. A Sant Mat ezt a hármat egyesíti magában.

Szeretnél tudást szerezni Isten nélkül? Vagy szeretnénk szeretetet és odaadást Feléje? És szeretnénk a testünket is Isten szolgálatába állítani? Ezért mondja a Satguru, hogy a seva nagyon fontos. De ez nem azt jelenti, hogy egy személyt szolgálunk. Ez azt jelenti, hogy a
Mester Isteni szavait szolgáljuk, együttműködünk Vele és segítjük a többi embert a spirituális úton.

Teljes emberek akarunk lenni, és fejlődni szeretnénk ebben a három dologban: a tudásban, a szolgálatban és az odaadásban. Máskülönben, e három dolog nélkül eltorzulunk.
Mondhatjuk, hogy ezek mind jó utak, de mégis az a legjobb, amely ezeket egyesíti. Lehet, hogy vannak olyan emberek, akik csak a szolgálatra képesek, akkor ők csak azt csinálják – de ezáltal nem fogják megismerni a valóság finomságait. Nem fogják megtudni, milyen érzés vágyakozni Isten felé. De már az is sokat segít, ha bhajanokat énekelnek. Van akit csak a tudás érdekel, és nem akarja összekeverni a filozófiát a szeretettel. De az a legnagyobb ember, aki mindhárom aspektust képes kinyilvánítani magában. S azt kell mondjam, hogy életem során egyetlen ilyen embert láttam, és az Kirpal Mester volt.

Egy nagy filozófust ismertem meg benne, hiszen olyan sokféleképpen el tudta magyarázni az igazságot. Elbűvölő volt, varázslatos. És nagyon nagy szeretet volt benne Baba Sawan Singh felé. Még akkor is könnyes lett a szeme, ha visszaemlékezett Sawan Mesterre, mikor már nagyon öreg volt. Egyszer mikor Amerikában járt, egy olyan szőnyeget raktak le a földre, hogy arra üljön, amin azelőtt, régen Sawan Mester ült. Mr.Kahna Sawan Singh Ji beavatottja volt, így lehetett meg neki ez a kis szőnyeg.És mikor Mr. Kahna megmondta Kirpal Mesternek, hogy egy olyan szőnyegen ül, amin maga Sawan Singh Ji ült, akkor Kirpal Mester felállt, felrakta a fejére azt a szőnyeget, és elkezdett sírni. Ez egy nagyon ritka emberi minőség, hiszen Kirpal Mester hatalmas tudással rendelkezett – de
hatalmas szíve is volt. És mindemellett hatalmas képessége volt, hogy szolgálja az embereket. Akármikor, ha Beasba mentünk, azt láttuk, hogy Kirpal Mester mindig nagyon elfoglalt volt, végezte a dolgát, bármit megcsinált, hogy minden rendben legyen. S emellett az indiai kormány egyik részlegénél dolgozott – de nem csak sima alkalmazottként. Még a
legjelentéktelenebb dolgokhoz is úgy állt hozzá, hogy az a legfontosabb. Ezért volt Ő olyan nagy ember, mert e három aspektust nagyszerűen egyesítette magában. Nagy sevadár, nagy szerető, és nagy filozófus volt. Egy nagy misztikus.

Ha az ember jön-megy a világban, sokféle embert láthat, akik próbálnak követni  valamilyen utat. Nagyon sok szerzetest, sadhut, gurut találunk mindenhol – de találunk-e olyat, aki e három tulajdonságot igazán megéli?

Vannak olyanok, akik csak meditálni akarnak és koldulni, de nem akarnak belekeveredni a világba. Ezek igazából nagyon lusta emberek.
Vannak olyanok, akik csendesen olvasgatnak, tudást szeretnének, de semmi mást nem tesznek.

Sokan szeretnének olyasmit tanítani, amit soha életükben nem gyakoroltak. Viszont vannak olyanok, akik gyakorolják is, amit tanítanak. Van aki vedantat, van aki a nana-jógát gyakorolja. Ezek követői  úgy gondolják, hogy a tudás megszerzése a legfontosabb, míg a szeretet az általános embereknek való.

Mint ahogy az előbb is említettem, számomra ezek az emberek torzak. Az ember nagyon ritkán találkozik olyasvalakivel, mint Kirpal Mester, aki egyesítette magában a nagy filozófust, a nagy szeretőt és a szolgálót. Nem azt mondom, hogy nincsen – de nagyon kevesen vannak. Az egy hatalmas dolog az életben, ha egy ilyen Gurutól kapsz áldást.
Ő úgy mondta, hogy akkor jutunk el a Formanélkülihez, ha igazán szeretünk, ha megértjük az igazságot, és szolgáljuk a Mestert. Ez számomra a legteljesebb út, mindenek felett. Nem azt értem ezalatt, hogy a Sant Mat a legjobb, hiszen nem minden Sant Mat-os mester ilyen, mint amiről beszéltem.
Találhatunk olyan mestert is, akik rendelkeznek e három aspektussal, annak
ellenére, hogy nem a Sant Mat ösvényén járnak.

Nem az számít, hogy milyen névvel illetik, hanem hogy hogyan élik ezt meg – ez egy alapvető különbség.

Bárhogy nevezhetjük: a szeretet, vagy a szabadság jógájának, hiszen nem a név számít, hanem hogy hogyan éljük meg az utat.

Sirio mester

http://www.santbani.hu