A mantra-meditáció egyik legfontosabb formája a dzsapa-jóga, vagy dzsapa-meditáció, melynek sajátossága, hogy a mantrázást egy meditációs lánc (dzsapa-málá) segítségével végzik. Ez a leghatékonyabb módszer arra, hogy az elménket egy pontra rögzítsük a koncentráció, majd a meditáció korábban leírt folyamatában. Rendszeres gyakorlása révén (a Mahámantra mindennapos vibrálásával) az ember tökéletes lelki tudatra tehet szert, amely által a jóga minden egyéb eredményét elérheti. A későbbiekben a „Néhány gyakorlati tanács a meditációhoz és a dzsapázáshoz” című alfejezetben részletes és irányadó információkat közlünk e fontos jógagyakorlat végzéséhez.

Mi a dzsapa?

Különböző mantrák vagy Isten szent neveinek hangos, esetleg néma ismétlését dzsapának nevezzük, melyet gyakran meditációs fűzér, másnéven mantralánc (dzsapa-málá) segítségével végzünk. Ez nagyon fontos része a jógának, amely tulajdonképpen lelki étel az éhes léleknek, hiszen (lelki-) életben tartja a törekvő transzcendentalistát. E folyamat révén lehetősége van megérteni saját eredeti önvalóját. Isten Szent Neveinek éneklése (náma-dzsapa) pedig ezen kívül a mai korra javasolt legerőteljesebb önmegvalósítási folyamat is egyben, s éppen ezért nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon a jóga gyakorlása során.

A dzsapa természetes velejárója az Úr nevéről, formájáról, tulajdonságairól és kedvteléseiről való meditáció (dhjána). Ez az, ami a lelki gyakorlót kapcsolatba hozza a transzcendentális világgal, Istennel, s megtanítja emlékezni őt rájuk – szmartavjah szatatam visnoh. A cél az, hogy mindig képesek legyünk emlékezni a valódi énünkre és emlékezni a transzcendenssel való kapcsolatunkra. A dzsapa nem csupán egy eszköz, amelyet eldobunk, ha már megtanultuk az állandó emlékezést. A törekvő tanítványokat életük végéig elkíséri a Szent Név, és segíti őket a halál pillanatában is az anyagi világ és a transzcendens határának átlépésében. A dzsapa-jóga az odaadó jógi (bhakta) örök társa lesz.

Isten neve elkülöníthetetlen az ő formájától, valójában magában hordozza eredeti lelki formáját. Ez a lelki forma lelki tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek Isten kedvteléseinek, cselekedeteinek során ékkövekként ragyognak, megragadva az odaadó személyek elméjét. Ilyenkor az anyagi világ minden szenvedése és boldogsága is eltörpül a jógi szívében megnyilvánuló transzcendentális örömhöz és lelki tapasztalathoz képest.

Amikor valaki figyelmesen, elmélyülten és érzelmekkel telve dzsapázik, szívében közvetlenül érezheti Isten jelenlétét, aki a szádhaka (lelki gyakorló) szívének lótuszán mosolyog, s aki figyelemmel kíséri az ő tetteit és gondolatait. 

A Szent Név dicsősége 

Isten Szent Neve helyesen vagy helytelenül, tudatosan vagy véletlenül kiejtve képes bármilyen vágyott eredményt megadni a jógi számára. Ahogy a tűz természetesen emészti fel az útjába kerülő száraz gallyakat, ugyanúgy Isten neve is elpusztítja az ember minden bűnét (karma), s ébreszti fel a bennünk szunnyadó istenszeretetet. Tulajdonságait képtelenség megérteni anyagi okfejtés vagy bármiféle filozófiai spekuláció révén. Ez egyedül a Legfelsőbb Úr iránti odaadáson, a hiten és a Szent Név folyamatos ismétlésén keresztül lehetséges.

Mint tudjuk és bizonyára nap mint nap tapasztaljuk, a hangnak rendkívül erős hatása van az élőlényekre. Az ember gondolatait és érzelmeit egyaránt befolyásolja a különböző hangok által hordozott információ. Természetes, hogy az olyan anyagi kifejezések, mint például a „szeretlek”, a „kedves vagy”, a „gyilkos”, a „várlak” stb. azonnali változást idéznek elő az érzelmeinkben, gondolkodásunkban és hangulatunkban. Könnyen megérthetjük tehát, hogy ha ilyen rendkívüli hatása van az anyagi szavaknak, akkor milyen hatalmas erő rejtőzhet a transzcendentális hangvibrációban, Isten Neveiben. A védikus irodalom szerint Isten a teljesség és a létezés tökéletessége, s mi több, a neve is tökéletes. Úgy mondják, hogy a Szent Névvel bármilyen vágyat be lehet teljesíteni, legyen az lelki, vagy akár anyagi vágy. Fontos megérteni azonban, hogy a Szent Név rendszeres ismétlése az egyik legfőbb eszköz Isten megvalósításához. Ahogy az anyagi fogalmak hallgatása anyagi tudatot hoz létre, úgy Isten Nevei Isten-tudatot és tiszta szívet eredményeznek. Mindezek közvetlenül eredményezik az élet legmagasabbrendű tökéletességének, Istennek a megismerését és elérését a transzcendentális világban.

A dzsapa formái

Dzsapázni lehet hangosan (vaikhári) vagy némán az elmében (manaszika), de megpróbálhatjuk halkan „mormolva” (upamsu dzsapa) is. A hangos dzsapa elűz minden világi zajt, és azok számára is fejlődést jelent, akik hallják a Szent Nevek vibrálását. Ez a gyakorlat továbbá segítséget nyújt ahhoz, hogy elménk átalakulva képes legyen a nap huszonnégy órájában némán mantrázni és elmerülni a lelki érzelmekben. A halk és a kizárólag elmében végzett dzsapa is nagyon erőteljes, de ez a gyakorlat mindaddig nagyon nehezen végezhető, amíg valaki a hangos gyakorlás segítségével hozzá nem szoktatja magát a figyelmes és elmélyült mantrázáshoz. A Szent Név ismétlése még akkor is rendkívül tisztító, ha valaki mechanikusan, minden lelki érzelem (bháva) nélkül végzi azt.

Kevésbé ismert, de kitűnő meditációs lehetőség az is, ha a Mahámantrát egy papírra többször leírjuk (likhita dzsapa). A fél órás gyakorlat alatt maradjunk teljes csöndben. Ez nagyon jó koncentrációs képességet eredményez, s amellett, hogy az ászanák tudatosabb végrehajtásában is segít, a szív tisztul általa, valamint könnyebbé teszi az érzékek működésének (főleg a szem és a nyelv) szabályozását. Mindezek mellett kitartóvá és béketűrővé is tesz, s az elménket is teljes nyugalommal árasztja el.

A mantraláncon való dzsapázás

A mantra-lánc egy 108 kisebb és egy nagyobb fagolyóból álló „füzér”, amely ősidők óta a jógik meditációs eszközéül szolgál. A meditációs láncon való mantrázást a következőképpen végezhetjük: Tartsuk a jobb kezünk hüvelyk- és középső ujja között a nagyobb golyó (Krisna-gyöngy) melletti gyöngyszemet, s eközben mondjuk el a teljes Mahámantrát. Folytassuk ezt mind a 108 golyón keresztül, de a nagyobb golyón ne haladjunk át, hanem közvetlenül előtte, az utolsó gyöngynél forduljunk vissza. Ez jelent 1 kör dzsapa-meditációt.

Az elején kezdjük a gyakorlást 1-2 körrel, s később próbáljuk meg a körök számát 4-8-16-ra emelni, attól függően, hogy kinek mennyi ideje van és hogy mennyire eltökélt. 16 kör dzsapa (kb. 1,5-2 óra meditáció) kitűnő lelki töltést biztosít a nap során. A tradicionális jógairányzatok a komoly tanítványaiknak minimum ennyi kör mantrát javasolnak napi lelki gyakorlatként.

A jógahagyományok által előírt és fent már említett mantraláncot (dzsapa-málá) bárki maga is könnyen elkészítheti:

a.) Szerezzük be a szükséges 1-2 cm átmérőjű fagolyókat, amelyek lyuka­sak, s így felfűzhetők. Szükségünk van még egy kb. 3-5 méterhosszú, erős műanyag zsinegre is.

b.) Kössünk csomót a zsinegre, kb. 20 cm-re az egyik végétől, és fűzzük fel a gyöngyöket egyenként úgy, hogy közéjük egyszerű, vagy dupla csomót kötünk attól függően, hogy milyen vastag a zsinegünk.

c.) Ha felfűztük a 108 gyöngyöt, az utolsó (nagyobb) gyöngyön fűzzük keresztül a zsineg két végét, de egy irányból.

d.) Miután ezt megtettük, kössünk csomót. A maradék zsineget levágva elkészült a dzsapa-láncunk.

Aki számon akarja tartani, hogy mennyit dzsapázott (ha például fogadalmat tett bizonyos számú kör dzsapázására), akkor fűzzön egy kisebb gyöngyökből álló egyenes láncot annyi gyönggyel, ahány kört mantrázott egy nap. A számoló gyöngyök fonalán nem kell csomókat kötnünk minden gyöngy között, csak a zsineg két végén, hogy a gyöngyök ne csússzanak le. Amint egy kört befejeztünk, húzzunk le egy gyöngyöt a fonal végére.

Néhány gyakorlati tanács a meditációhoz és a dzsapázáshoz

A meditáció és a dzsapázás sikeres gyakorlásához nagy segítséget nyújthat az, ha figyelembe vesszük a következőkben felsorolt tényezőket:

1.) Rendszeresség: Próbáljunk minden nap meditálni, s ha lehet, mindig ugyanabban az időben gyakoroljunk, hogy szinte természetünkké (feltételes reflexszé) váljon az elménk megszokott időbeni elnyugvása.

2.) Időpont: Tulajdonképpen bármikor gyakorolhatjuk a meditációt, de természetesen vannak kedvezőbb időszakok, amikor nyugodtabbak vagyunk, s inkább a jóság minősége hat ránk. A legkedvezőbb időszak a napkelte előtti 1,5-2 óra (brahmamuhurta), ami kb. hajnali fél öt és hat óra közötti időszakot jelent. Ez a legjobb időszak, mert ilyenkor a jóság minősége (a tisztaság és a egyensúly) van előtérben. De ha ez esetleg túl korán van, akkor gyakorolhatunk munkába menet előtt (természetesen elegendő időt hagyva a gyakorlásra) vagy éppen este, a hazatérésünk és egy frissítő tusolás után is.

3.) Tisztaság: Fürödjünk meg, vagy legalább mossuk meg a kezünket, lábunkat, arcunkat és szánkat, mielőtt leülünk meditálni, illetve dzsapázni. A test tisztasága tisztább, harmonikusabb elmét eredményez. Ez kedvező a meditációhoz.

4.) Időtartam: A meditáció gyakorlását kezdjük napi 10-15 perccel, s ezt az időtartamot fokozatosan nyújtsuk ki, egészen 1,5-2 órára. Természetesen mindez attól függ, hogy kinek mennyi ideje van, illetve attól, hogy mennyire van lehetősége korábban felkelni és meditálni. Törekedjünk arra, hogy naponta legalább fél órát töltsünk meditációval. Ez egy kis gyakorlást és az életvitelünk kismértékű átrendezését igényli, de mindenképpen megéri a fáradságot. Fejlettebb szinten megpróbálkozhatunk azzal, hogy minimum 2 órán keresztül (kb. 16 kör Mahámantra-dzsapa időtartama) lehetőleg egy helyben ülve elmélyülten meditálunk.  Próbáljunk meg mindig dzsapázni, amikor van egy kis szabadidőnk. Elménket állandóan a mantrázásban lefoglalva gyors eredményt érhetünk el.

5.) Helyszín: Segíti a meditációt, ha mindig ugyanazon a helyen (ha lehet, akkor egy elkülönített helyiségben) végezzük azt. Alakítsunk ki magunknak egy kis meditációs sarkot, ahol lelki témájú képek: az Abszolút Igazság, Isten eredeti személyes (Krisna-formában való) ábrázolása, s a lelki tanítómesterünk vagy tanítványi láncolatunk alapító mesterének fényképe látható. A tanítványi láncolatunk természetesen az az ősi lelki vonal, amelybe beavatást kaptunk vagy amelyik hagyománytól a jógára vonatkozó alapelveket és szemléletmódot elsajátítottuk. Az erre vonatkozó előírásokat személyesen konzultáljuk meg a jógaoktatónkkal.

6.) Mentális felkészülés: A meditáció megkezdése előtt adjunk parancsot az elmének a megnyugvásra, s kalandozó, ide-oda csapongó természetét fokozatosan megzabolázva fókuszáljunk a tanult mantrákra. A meditáció teljen a szerénység, a tolerancia, és a mások iránti tisztelet hangulatában. Ezt az attitűdöt néhány bevezető ima segíthet kialakítani. (Lásd a függeléket a 229. oldalon)

7.) Fókuszpont: A megnyugvás első egy-két percében segítségünkre lehet az első két tanult mantra, de a kitartó, hosszantartó meditációt a Mahámantrával, a legerősebb hangvibrációval végezzük. Az elkalandozó elmét erőnek erejével kell visszatéríteni a meditáció ösvényére. Ebben segítséget nyújthatnak a már említett képek, illetve a mantra jelentéséről való elmélkedés. Ily módon az elme hozzászokik az egy irányba való figyelemhez. A vállalt mennyiségű mantra-meditációt ne szakítsuk meg semmi esetre sem. Ez csökkenti a meditáció hatását. A mantrát tisztán, érthetően ejtsük ki.

8.) Tudatosság: Legyünk tudatosak a meditáció céljáról és erejéről. Próbáljuk meg tudatosan nyújtani azt az időszakot, amelyben az elmét (két elkalandozás között) egy irányban rögzítjük. Ne gondolkozzunk meditációs gyakorlat közben az elmúlt nap eseményeiről, s ne tervezzük meg az aznapi teendőinket sem.

9.) Testhelyzet: A meditációt kényelmes, keresztbetett lábú ülésben (vagy padmásza­ná­ban, illetve sziddhászanában, szukhászanában) végezzük. Ha ez nem kényelmes, akkor használjunk emelt ülőhelyet, esetleg széket. Szokjuk meg, hogy meditáció közben a fejünket, nyakunkat és hátunkat egyenesen tartjuk. Arcunkkal, ha lehet, forduljunk kelet vagy az elkészített meditációs sarok lelki töltésű képei felé.

10.) Gyakorlati megvalósítás: Dzsapázáskor a mantraláncon való haladáshoz a középső- és a hüvelykujjunkat használjuk. A nagyobb Krisna-gyöngyön (Meru) ne haladjunk át, a kör végeztével forduljunk vissza a mantraláncon.

11.) Attitűd és hangulat: Amikor ismétljük a mantrát, gondoljunk érzéssel, pozitív attitűddel az imádott istenségünkre, Krisnára, minden jógi urára, akit a Mahámantra képvisel. Úgy gondoljunk Rá, hogy a szívünk lótuszán ül. Ennek eredményeként a Tőle származó tiszta jóság és tisztaság eltölti a szívünket, elpusztítva heves vágyainkat, ösztönzéseinket és alacsonyabbrendű gondolatainkat. A meditáció és dzsapázás közben ne kérjünk semmi világi dolgot (csak az Úr kegyét).

12.) A tempó: Ügyeljünk arra, hogy ne dzsapázzunk túl gyorsan. Legyünk figyelmesek és megfontoltak a mantra-meditáció közben. A mantrát tisztán, hibák nélkül ejtsük ki.

13.) A fáradság: Ha e lelki gyakorlat közben az elalvás környékez bennünket, akkor legjobb, hogyha felállunk és úgy folytatjuk. Miután az álom felhője messze szállt, ismét visszaülhetünk a földre.

14) A meditáció tárgya: Dzsapázás közben meditáljunk Krisna kétkarú, kezében fuvolát tartó eredeti formájáról, amely minden más félisten eredete (lásd a 23. ábrát). Ha régebb óta gyakorljuk a folyamatot és esetleg murtit (Isten szobor formája) imádunk, akkor figyelmünket szilárdan függesszük Rá. Sohase felejtsünk el a mantra jelentésére gondolni, miközben ismételgetjük.

15.) A meditáció befejezése: meditáció után várjunk néhány elmélyült percet, mielőtt világi tettekbe kezdenénk vagy világi gondolkodású emberek társaságába mennénk. Így válik szilárddá az a lelki hangulat, amelyre a dzsapázás során szert teszünk.

Ezek az irányelvek segítségünkre lehetnek abban, hogy megértsük az emberi élet legvégső célját, s hogy tökéletes transzcendentális tudatot fejlesszünk ki.

Fogadalmak

Ahogy az ászanák gyakorlásában, úgy a mantra-meditációban is nagyon fontos a rendszeresség. Így annak érdekében, hogy a jógában tett spirituális fejlődés töretlen legyen, a jógik tradicionális gyakorlata az, hogy tanulmányaik egy szakaszának elteltével fogadalmat tesznek arra, hogy egy bizonyos időt (vagy bizonyos mennyiségű mantra-kört) nap mint nap rászánnak a meditációra. E fogadalom történhet bármely mennyiségű dzsapa-körre, a lényeg azonban az, hogy azt követően az ember azt egész életére irányadónak tekintse e fogadalmát. Kezdetben javasolt „egy kör” mantra-meditációra (7-10 perc) fogadalmat tenni, amelynek mennyiségét természetesen később, a jógatanulmányokban való előrehaladással további fogadalmakkal lehet majd növelni.

Dr. TÓTH-SOMA LÁSZLÓ