Az "én" és a "vagyok" tudatának megközelítése (N. Maharaj gyakorlati tanácsai)

"Az érzéki tapasztalatok és a tettek világát jól ismerjük, de keveset tudunk gondolataink és érzéseink belső világáról. A meditáció elsődleges célja az, hogy tudatosítsuk magunkban belső életünket s meghitt viszonyba kerüljünk vele. A végső cél: elérni az élet és a tudat forrását. Ráadásul a meditáció gyakorlata komoly hatással van természetünkre. Annak, amit nem ismerünk, szolgái vagyunk; amit ismerünk, annak urai vagyunk. Ha felfedezünk magunkban valamilyen bűnt s megértjük az okait, megértjük, hogyan hat, már e puszta megismerés által le is győztük. Ha a tudattalant a tudat világosságába állítjuk, szertefoszlik. A tudattalan felszámolása felszabadítja az energiát, az elme pedig megnyugszik és elcsendesedik. "

"Utasítson el minden gondolatot egyetlen gondolat: a „vagyok” kivételével. Az elme eleinte lázadozni fog ez ellen, de türelemmel és kitartással előbb-utóbb megadja magát és elcsendesedik. "

"A megvalósítás egyszerűen a tudatlanság ellentéte. A világot valóságosnak tekinteni, az Önvalót pedig valótlannak: ez a tudatlanság, s ugyanakkor ez a szenvedés oka is. Megismerni az Önvalót mint az egyetlen valóságot, minden egyebet pedig mint időbelit és mulandót: ez a szabadság, a béke és a boldogság. Nagyon egyszerű megtanulni, hogy a dolgokat olyannak lássa, mint amilyenek, ahelyett, hogy olyannak látná őket, amilyennek képzeli őket. Ha egyszer mindent olyannak lát, mint amilyen, önmagát is olyannak fogja látni, amilyen." 

 "Csupán őrizze meg elméjében a „vagyok” tudatát, merüljön bele, míg csak elméje és tudatának tárgya eggyé nem válik. Az ismételt kísérletek során egyszer csak rá fog bukkanni a figyelem és a vonzalom helyes egyensúlyára, elméje pedig szilárdan megállapodik a „vagyok” gondolatában/érzésében. "

" Bárhová is menjen, az itt és most érzését mindenüvé magával viszi. Ez azt jelenti, hogy ön független a tértől és az időtől, s hogy a tér és az idő van önben, nem pedig ön bennük. A testtel való önazonosítása az, ami a térbeli és időbeli korlátozottság, a végesség érzését adja. Ami a végesség érzését adja, az a térbelileg és időbelileg valóban korlátozott testtel való önazonosítása. Valójában ön végtelen és örökkévaló."