1981. augusztus 8., szombat.

Egy fiatal hölgy arról kérdezte Mahárádzsot, hogy mi a jelentősége és haszna a dzsapa ismételgetésének. Mahárádzs azt válaszolta, hogy ő úgy értelmezné a szót, mint „szándékot kifejező" főnevet, vagyis így a dzsapa jelentése: „védelmezés" lenne. Azzal - tette hozzá Mahárádzs -, hogy az ember folyamatosan ismételget egy dzsapát vagy mantrát (akár egy szót, akár szavak kombinációját), azzal az a szándéka, hogy megvédelmezzen valamit. Mi akar megvédelmezni? Valami

olyat, amit a legjobban „szeret". Mit szeret a legjobban? Azt, amire a legjobban szüksége van. És mire van a legjobban szüksége? Valamire, ami nélkül semmi másnak nincs értelme, értéke. Vajon nem a „lélek", az életet adó jelenlét, a

tudatosság-e ez, ami nélkül nem ismerhetünk meg semmit, nem élvezhetünk semmit? E legértékesebb „szükség" a tudatosság, melyet az ember mindenáron meg akar „védelmezni", és ha valamit meg akarunk védelmezni, annak az a legjobb módja, hogy egyáltalán nem vagyunk tőle távol, nem igaz?

A dzsapa folyamatos ismételgetésének tehát az a fő célja, hogy mindvégig egyek maradjunk a tudatossággal. De meg kell értenünk, hogy e „gyakorlás" segítségével csak arra a korlátozott időre érjük el a „célunkat", amíg ismételgetjük a dzsapát. Másfelől viszont igaz természetünk tiszta megértése egyáltalán nem az idő képzetén alapul: a megértés időtlenség. 

1981. augusztus 9., vasárnap. Ugyanaz a fiatal hölgy azt szerette volna tudni, hogy jó gyakorlat-e, ha minden héten egy napot kijelölünk „a csend napjának". Mahárádzs mosolyogva felelte, hogy kitűnő gyakorlat lenne, ha tisztán

megértenénk a „csend" szó jelentését. Mahárádzs kifejtette: Hallottam bizonyos Mahátmákról és Gurukról - akik igencsak érdeklődtek a politika iránt -, hogy „csendes napot" tartottak. Ekkor nem beszéltek, de papír és ceruza segítségével

kommunikáltak. Biztos vagyok benne, hogy a torkuk sokat kapott ettől a pihenéstől, amely nagyon rájuk fért, de nem hinném, hogy ezen kívül bármi más haszna lehetett. Én csend alatt a szó és a gondolat teljes hiányát értem.

Belegondoltál már, honnan ered a szó? Mielőtt egy szó elhangzik, gondolatnak kell lennie: mozdulatnak a tudatosságban. Ennélfogva a szónak, csakúgy, mint a gondolatnak, a tudatosság a forrása. Ha egyszer ezt megérted, azt is megérted, hogy a tökéletes csend csupán a gondolatok hiányában lehetséges - csak amikor a gondolkodás megszűnik, s a képzetalkotás és a tárgyiasítás szintén abbamarad. Amikor a képzetalkotás megszűnik, nem maradhat meg az identitás sem - mely a képzetalkotás alapja - , és identitás hiányában nincs rabság.