*Az alábbiakban a tibeti álomjógáról olvashattok, megpróbáltam kiragadni a 

könyv lényegét és a fontosabb dolgokat kiírni*

Az álom-lényeg gyakorlásának módja

Az álom-lényeg gyakorlatok magyarázatai kétfélék. 

Első az álmok kulcsfontosságú pontjainak alkalmazása, a második az álomban való cselekvés kulcsfontosságú pontjainak magyarázata.

Az alkalmazás módját tekintve három lényegi alosztályt különböztetünk meg. 

Első az álomvizsgálata, a második az álmok uralása és irányítása, a harmadik pedig a karmikuslenyomat, a "pagcsag" felismerése és megkülönböztetése.

Az álmok vizsgálatának előkészítése képen ajánlatos minden este lefekvés előtt a testet ellazítani, pl. fürdő vagy masszázssegítségével. Ezt követően szilárdan határozzuk el, hogy 

haladni akarunk az álmon belüli teljes éberség és tudatosság felé vezető úton, és sohasem kalandozunk el azegyhegyű szándékunktól.: -Éber leszek álmaimban!

Kezdetben, hogy elősegítsük a gyakorlást használhatjuk a következő testhelyzeteket. Ez  azt 

jelenti, hogy a gyakorló az oldalára fekszik. - a férfiak esetébe a jobboldal a tisztánlátással kapcsolatos a bal az ürességgel, a nőknél pedig fordítva - és az arca alatt lévő keze egy ujjával befogja a megfelelő orrlyukat. Mivel a bal oldal az üresség működését uralja, a jobb oldal a tisztánlátást segíti, ezért kezdetben a férfiaknak ajánlatos a bal oldalra feküdni, mert ez a tisztánlátást, a jobb oldal zavartalan működését teszi lehetővé, nőknél pedig fordítva. Később ahogy a gyakorlat stabilizálódik a testhelyzet elveszti fontosságát.

Ha nincs jelen a tisztaság vagyis mintha nem lennének álmaink, ennek a túl mély alvás az oka. Ebben az esetben meg lehet emelni az ágyat vagy a párnát, és fény mellett vagy nyitott ablaknál kell aludni. Ki lehet próbálni az alvást könnyebb, vagy kevesebb takaróval, engedjünk be több levegőt a hálószobába, vagy tegyük az ágyat nyitottabb, tágasabb helyre. Amennyiben az álmok még így sem jelentkeznek rendszeresen, ki lehet próbálni az alvást azon az oldalunkon, amelyik kényelmesebb, legyen az jobb, vagy bal.

Ha az álmok még most sem tiszták vizualizáljunk egy ragyogó fehér tiglét (gyöngy, labda) a homlokban a harmadik szem helyén. Ha most sincs semmi a fehér gyöngyöt vizualizáljuk estéről estére ragyogóbbnak. Az ilyen módon való fokozatos koncentrációnak az lesz az eredménye, hogy bármilyen álom jelenik meg világos, tisztán felidézhető lesz. Amennyiben a javasolt koncentráció miatt nehéz az elalvás váltakozva vizualizáljunk egy vörös gömböt is  a torokban. Ha még most sem emlékszünk akkor a vörös gömböt vizualizáljuk ragyogóbbnak estéről estére.

Ha ezek a gyakorlatok nehézséget okoznak, akkor egyszerűen képzeljünk el egy fehér gömböt a homlokunk közepére. Ezeket a koncentrációs gyakorlatokat csak akkor kell végeznünk, ha nem emlékszünk az álmainkra. Ha képesek vagyunk elaludni ebben az összpontosított állapotban, a jelentkező álmok határozottan tiszták, világosak lesznek. Álmainkat egyre jobban áthatja a tisztánlátás és lassan-lassan egyre nagyobb éberségre, jelenlétre teszünk szert.

Az álmok ilyen vizsgálata után el lehet kezdeni az uralásukat. Ha az álmok tiszták, de az álmok alatt nem vagyunk éberek, akkor nagy határozottsággal képeznünk a tudatot, arra gondolva , "hogy a nappal látott egész világ egy álom". Folyamatosan emlékeztessük magunkat arra, hogy minden amit látunk és teszünk, nem más, mint egy álom. Azzal, hogy napközben mindent egy álomnak tekintünk, alaposan összekeverjük az álmot és az éberséget. Ha napközben sokat összpontosítunk arra, hogy egy álomvilágban élünk, akkor éjszaka az álom sem lesz annyira valóságos. Az álmot tapasztaló alany a tudat.  A "minden álom" gondolat fenntartásával elkezdjük feloszlatni ezt az"alanyt", vagyis a tudat elkezdi automatikusan feloszlatni önmagát.

Más szavakkal, amikor a tárgy vagy látomás eloszlik, a cselekvés visszairányul az alany felé, teljes feloszlást okozva. Megszűnik tovább létezni mind a látomás, mind az álom.

Nyilvánvalóvá válik, hogy az alany nem szilárd és konkrét, a látomás pedig csak tükröződés. Ezzel megtörténik mindkettő igaz természetének a felismerése. Minden illúzió a karma által teremtett vízióból és a háttér lenyomatból, vagy pszichés "nyúlványból" ered. Ha megszületik az illuzórikus valóságot ismerő eredeti éberség vagy tudás, eljutunk a szilárd valóság megszűnéséhez. A megvalósítás a (nappali) éber állapot és az álom állapot igaz megértését jelenti.

Ezt követően elalvás előtt összpontosítsunk erősen a torokban lévő vörös gömbre. Ez az összpontosítás egyesíti ott a lungot vagyis szanszkrit nevén pránát

( tapasztalás alap energiája. Az általunk tapasztalt dolgok energia minősége, alapvetően kihat testünk és tudatunk élettel teliségére.) a koncentrációval. Ha elalszunk anélkül, hogy ébren tartana vagy elszórakoztatna a torokban lévő ragyogó vörös gömb vizualizációja, akkor az álmokat álomként ismerjük fel.

Ebben a folyamatban először az ijesztő témájú - árvíz, tűz, vicsorgó kutya ( vagy más állat ), ellenség, szakadék, stb. - rémálmok felbukkanásakor, a sokkhatás miatt azonnal éberré válhatunk és eszünkbe jut, hogy "ez egy álom". Ezt a "durva álom felismerésnek" vagy az "álom erőszakos eszköz általi megkülönböztetésének" nevezzük. Az ilyen éber-álom megvalósítása általánosnak mondható; ha ez a felismerés megtörténik, majd megszokottá válik, akkor kiterjeszthető minden álomra, legyen az jó vagy rossz tartalmú.

Aki már álom közepén képes felismerni az álmodást, képezze magát komolyan, a nappali mentális tárgyakat mágikusan jelenítse meg sokféle képben, vízióban. Például a fantázia segítségével képzeljen el mindenféle békés, örömteli és haragos istenséget, valamint az érző lények különféle fajtáit. Amilyen mértékben képezzük magunkat nappal, ezekkel a tudati elemekkel, olyan mértékben leszünk képesek megjeleníteni tisztán - az álmokban.

Folytassuk továbbá a képzést nappali mentális elemekkel. Változtassuk át az istenségeket nága (kígyó alakú, vízben élő) lényekké. A nágákat istenségekké, a férfiakat nőkké, a nőket férfiakká, a nagy dolgokat kicsivé a kicsiket naggyá a fehéret pirossá a pirosat fehérré, egyet sokká és a sokat eggyé, stb. Ezután képesek leszünk álmainkban is tisztán megjeleníteni ezeket a nappali tárgyakat, képeket.

Ha intenzíven koncentrálunk egy témára vagy bármilyen tárgyra, akkor az meg fog jelenni álmainkban is. Az álom-munkában való folyamatos előrehaladás nagy rész a nappali cselekvésen múlik, még akkor is, ha már közönségesen megvalósítottuk az éber álmodást. Akkor tudjuk átalakítani az álmot, ha annak ismerjük az igaz természetét. Ha például egy kígyóval álmodunk, és rájövünk, hogy ez egy álom, alakítsuk át  bármivé, pl. egy emberré. Ekkor már nem az álom irányítja az álmodót, hanem az álmodó az álmot. Amikor képesek vagyunk átalakítani az álmot, fejlesszük tovább ezt a képességet, változtassuk szabadon az álom elemeit. Pl. ami keleten van tegyük át nyugatra, sokszorosítsuk vagy sűrítsük össze az elemeket, állítsuk a feje tetejére a dolgokat, magas dolgokat tegyünk alacsonnyá vagy nagy dolgokat kicsivé. Ezt a folyamatot ne csak tárgyakra alkalmazzuk, hanem érzetekre is. Ha valami kellemeset álmodunk alakítsuk át kellemetlenné. Szisztematikusan fordítsunk mindent az ellenkezőjére. A szándékos változtatások között megjelenhetnek spontán képek is. Ha például azt álmodod, hogy egy erdőben vagy és úgy döntesz, hogy változtatsz a helyzeten és átalakítod sivataggá, lehet, hogy néhány dolog különbözni fog attól, amit meg akartál jeleníteni.Ahogy haladsz előre és képes vagy fenntartani a meditatív éberséget, a tisztánlátás tapasztalatai spontán módon megjelennek.

Ezután a képzés folytatható mindenféle, akár sohasem látott helyekre való utazás elképzelésével. Ez vonatkozik a tiszta földekre (menyországokra) is. E gyakorlattal képessé válsz arra, hogy álmaidban meglátogasd ezeket a helyeket. Képzeljünk el találkozásokat mindenféle emberekkel, attól függetlenül, hogy ismerjük, ismertük őket vagy sem, és vonjuk be őket mindenféle társalgásba olyan témákról, amelyek számunkra érdekesek. Elutazhatunk mindenféle tiszta világba, találkozhatunk sok mesterrel és rigdzinnel (

Rigdzin azt jelenti, Tudás-fenntartó. A Tudásé, mely az emberiséggel egyidős. Megmutatja az utat igaz önmagunkhoz, igaz természetünkhöz. Megmutatja, mi az igazi szabadság. Elvezet eredendő bölcsességünkhöz.). Attól függetlenül, hogy ismerjük őket vagy sem, kaphatunk tőlük mélységes tanításokat és magyarázatokat. Aki ily módon komolyan és nagy szorgalommal gyakorol, nagy mesterévé válik az álom gyakorlatnak.

Az álmok kulcsfontosságú alkalmazásának harmadik módja az álmokban lévő karmikus lenyomatok felismerése. Ha az éjszaka folyamán az álomban eluralkodnak olyan helyek és otthonok, amelyekhez az álmodó valaha ragaszkodott, tudni lehet, hogy ezeket az álmokat főleg a régi ragaszkodások karmikus lenyomatai szülik. Ha túl sok emlékkép merül fel a múltból, a gyermekkorból, vagy akár előző életekből, akkor azt lehet mondani, hogy az álmokat befolyásolja a benyomások háttere, pszichés "nyúlványa". Ebben az esetben lehet, hogy az álmok átalakítása kissé nehéz lesz. Másfelől, ha a régi álmok karmikus lenyomatai gyengék, akkor sokkal könnyebb az álmok átalakítása.

Ha az éjszaka folyamán felbukkanó álmok főleg a jelen körülményekkel kapcsolatosak, akkor nagyon könnyű átalakítani az álmot, mivel meg tudjuk vizsgálni az álom karmikus lenyomatait. Ebben az esetben lehet, hogy akár három vagy négy napi képzéssel is eredményre jutunk.

Ha uralkodó jellegűek az olyan álmok, amelyekben ismeretlen helyekre utazunk, vagy barátságtalan emberekkel találkozunk, akkor lehet, hogy nehéz lesz az álmodás megszűntetése, vagy az álomállapot kimerítése. Az ilyen típusú álmok nehézségre utalnak az álmok  átvágásában. Ha valaki a három előbb említett álomféle zavaros keverékét álmodja, az arra utal, hogy (előző), régi tudati tárgyakhoz való ragaszkodás keveredik bizonyos jelen körülményekkel és barátságtalan lényekkel. Ezt a "három karmikus lenyomat egységének" (pagcsag szumdu)nevezik. Ebben az esetben is nagyon nehéz az álmok végleges átvágása, és ez azt is mutatja, hogy az álomállapot meghaladásának folyamata hosszú és rendkívül nehéz lesz. Ha olyan akadályok vannak, amelyek gátolják az álmodás végső meghaladását, akkor erősítsük elkötelezettségünket.

Az álom-lényeg gyakorlatának második alosztálya az álmokban való cselekvés végrehajtásának kulcsfontosságúpontjait fejti ki. Ennek nyolc alosztálya van. Ezek az álomban való képzés, átalakítás, eloszlatás, átrendezés, stabilizálás, lényegesítés, tartás és visszafordítás módszerei.

Képzés

Napközben, - szem előtt tartva az álmok természetét - alakítsunk át minden előző éjjel álmodott jelenséget tudati képpé, tárggyá. Képezzük az elmét azzal, hogy a külső jelenségek nem valóságosak, és tekintsünk bele annak lényegi természetébe, hogy ki is végzi ezt a képzést? Nagyon fontos, hogy meghagyjunk minden jelenséget saját meztelen lényegében, amely meghalad minden alapot vagy eredetet.

Ismerjük fel, hogy minden jelenség saját ön-megjelenítésünk, kivetülésünk, melynek nincs referencia pontja, léte, alapja, és identitása. Ilyen egyhegyű képzéssel barátkozzunk a gyakorlattal és utána bármilyen szilárd jelenség bukkan is fel,  az már csak illúzió, magától keletkező álom, a karma és a karmikus lenyomatok csalfa látomása, csalóka ragaszkodás, mely eloszlik saját természetében.

Ekkor már éjszaka álmainkban sem fogunk elkalandozni ettől az állapottól. Legyen nappal vagy éjjel, sosem szakadunk el a valós állapot csakrájától.

Átalakítás

A második cselekvésnek, az álmok átalakításának két alosztálya van. Első az álom jelenséggé való átalakításának lényegi pontja.

Ehhez napközben támaszként használj egy tükröt. Képezd magad, alakítsd át az egyik tükörképet egy másikká. Például alakíts  át minden jelenséget istenségekké, stb. Ez a gyakorlat segíteni fog éjjel az álmok átalakításában, transzformáló képességed lépésről lépésre pontosabb és alaposabb lesz. Ha álomban elkezded átformálni az álomelemeit állatokká, fel fogod fedezni azt a képességet, hogy mindent át tudsz alakítani istenségek mandalájává, tiszta világokká, az illúzió nyolc példájává, stb.

Második az álmok ürességé alakításának kulcsfontosságú pontja. Ahogy az ember tovább halad az álomtökéletesítése felé, a következő fő technika a nappali víziók összekeverése az álmokkal. A tudatosságot folyamatosan bele kell vinni az álmokba, amint megjelenik egy álom, azonnal észre kell venni, hogy nem valóságos. A valótlanság e felismerését azután bele kell vinni a nappali világba is.

Ahogy fejlődik az álmok természetét ismerő tudatosságunk, használhatjuk álmainkat a meditációs éberségelmélyítésére is. Amikor egy meditáló bepillant a (jelenségvilág) látomásának természetébe, úgy találja, hogy az üres. A látomás ürességének tapasztalata azután átvihető az álmokra is. Ha álom közben nem csak az éber álmodást tapasztalod, hanem annak is tudatában vagy, hogy minden vízió puszta illúzió, akkor behatolsz az üresség szívébe. így az álom átalakítható az üresség tudásává, ami a súnyatá.

Ha szilárdan meditálsz azon, hogy a nappali lét csalfa látomása spontánul üressé válik, mint ahogy a felhők eloszlanak az égen, vagy a füst eloszlik a térben, akkor ez átkerül az álomba is. Álmaidban képes leszel megjeleníteni a gondolaton túli ürességet. Folytasd a tudat képzését ezzel az éberség gyakorlattal, hogy megértsd, nincs olyan külső jelenség, amely valóságos. Hagyd, hogy bármi megjelenjen, saját mezítelen lényegében, túl minden vonatkoztatási ponton, alapon vagy eredeten.

Eloszlatás

A következő alosztály az álmok eloszlatásának módszere. Nappal nem tartjuk valóságosnak az álmok tartalmát, amikor pedig álmodunk, éberek vagyunk. Bár az álmok igaz természetének tudása erősítheti a meditatív éberséget, ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy amikor képzett lettél az álomképek átalakításában, egyszerre ragaszkodni kezdesz hozzájuk. Ezt a ragaszkodást le kell győzni.Anélkül, hogy a fejlődé és átalakítás képességében büszkeség jelenne meg, vágjuk el a ragaszkodást azzal a felismeréssel, hogy minden felbukkanó jelenség anyagtalan és valótlan.

Az álomtapasztalat segítségével a ragaszkodás három féleképpen szüntethető meg. Először is napközben ne foglalkozz az álmokkal! Másodszor, álmodban előítéletek nélkül észleld az álmod - öröm és félelem nélkül - attól függetlenül, hogy a látottak pozitívak vagy negatívak s ezáltal bánatot vagy örömöt keltenének - ami már ragaszkodás. Harmadszor, álmodás közben és után ne különítsd el az "alanyt" a "tárgytól", vagyis ne gondolkozz azon melyik álomkép valóságos. Ha eképpen haladsz, azt fogod tapasztalni, hogy a bonyolult álmok fokozatosan leegyszerűsödnek, könnyűvé válnak, vagy esetleg teljesen el is tűnnek. így minden felszabadul, ami eddig korlátozott volt. Ennél a pontnál megszűnik az álmodás.Külsőleg a jelenlétünk nem fog a látványhoz tapadni , nem lesz a jelenségek rabja. Belül pedig az azonnali jelenlét szintén nem ragaszkodik a közvetlenül megnyilvánuló tükörképekhez. Anélkül, hogy befolyásolna a jelenség és tudat kettőségét teremtő fogalmiság, teljesen túllépve aminden alany-tárgy elképzelésén, minden mesterkéltség és tudati koholmány nélkül elnyugszunk az önmagától fényes rigpa (A RIGPA állapot a tudat feletti lét, a tudat természetében való tartózkodás, a jelen tudatosság, mely felette áll karmának, a múltban való kóborlásoktól és a jövőt illető tervezgetésektől, reményektől és félelmektől mentes, maga a megvilágosodás állapota)

teres, ragyogó mélységében.

A gyakorlattal való haladás útján az álmok először durvák, később finomabbak, aztán elfelejtett álmok nyomai bukkannak fel, majd még finomabbak és végül megszűnnek az álmok. Az álom nélküliség idején - akár alvás közben is - nappali jelenségekhez hasonló élénk képek jelennek meg a tapasztaló érzékei számára. Az alvás és a tiszta fényintegrálásával, olyan dimenzióba kerülünk, mely túl van a jelenségvilághoz kötött minden ragaszkodáson.

Átrendezés

Az álmok átrendezésének módszere azt jelenti, hogy az álom energiájával foglalkozunk. A keleten felbukkanó jelenséget helyezd át nyugatra, a nyugati jelenséget pedig keletre. Hasonlóképp gyakorold minden tapasztalható dolog átrendezését a meghatározhatatlanság állapotába, mint pl. az öröm átalakítását szomorúsággá, nem-fogalmit fogalmivá, fogalmit nem-fogalmivá stb. Könnyű dolog alaposan megtanulni az álmok átrendezését. Továbbá azzal, hogy meghatározhatatlan állapottá keverjük a prána és a tudat összekapcsolódását a négy vagy öt csakra helyén, gyorsan el lehet sajátítani az álmok átrendezésének módszerét.

Stabilizálás

Az álmokat stabilizáló módszer kifejtésének kulcsfontosságú pontjai a következőek: a stabilizálás "teljes megalapozást" jelent. Az energia csatornák akkor lesznek stabilak, ha a test felveszi az alvó oroszlán helyzetet, annak megfelelően, hogy az illető férfi vagy nő. attila akkor lesz stabil, ha vizualizáljuk a vörös gömböt a torokban.Az álmok akkor lesznek stabilak, ha elalvás közben nem sodornak el más gondolatok. Ekkor bár alszunk, látjuk a tapasztalt meztelen lényegét, anélkül, hogy megkötözne a ragaszkodás lánca vagy anélkül, hogy a dualista szemlélet hatása alá kerülnénk - legyen az a tapasztalat jelenség-aspektusa, vagy a jelenség tudati aspektusa. Abban a pillanatban megteremtjük a közvetlen látás stabilizációját, amely felismeri a meztelen szabadulás pontos állapotát.

Lényegesítés

Az éber álmdás kifejlesztésének különleges technikája: lefekvéskor vizualizáld a vörös gömböt a torkod közepében,és uralva az energiacsatornákat, ebben a dimenzióban aludj el. Ekkor minden jelenség integrálódik a megértés állapotával. Zavartalanul gyakorolható a "megszabadulás a felbukkanás pillanatában" , a nappal és éjszaka tapasztalatainak minden jelenségével, melyek semleges, végtelen sorozatokban jelennek meg.

Visszatartás

Az álmok visszatartásának módszere nagyon értékes tanítás minden álomhoz. Ahhoz, hogy belépjünk a prána tigle-hálózatába, lassan kilélegzünk az alvó oroszlán testhelyzetben, miközben belélegzünk az orrunkon keresztül, elképzeljük, hogy az egész világegyetem visszaolvad az orrunkon keresztül a szívcsakránkba, és bent tartjuk a pránát. Ekkor vizualizáljuk a tibeti HAM betűt a fejben, a betűkből tiglék szállnak alá, s közben minden jelenség felolvad a gyönyörűségben.

A rigpa őseredeti állapotát fényes és ragyogva sugárzó fehér gömbnek vizualizáljuk egy öt színű tiglében, mint egy gyönyörű képet saját szívünk tükrében. Hosszú ideig egyhegyűen tartjuk a tudatunkat ebben az állapotban, így meditálunk az álmok valótlanságán, melyeknek keletkezése egyben megszabadulása is.

Visszafordítás

Utolsó az álmok visszatartásának módszere: rögzítjük a tudatunkat a tiszta vörös gömböt a torok közepén egy sátor szerű dimenzióban, s így elalva a torokban megtartjuk a pránát és a fényes energiát. Ezen a módon minden jelenség fölfelé lesz fordítva, a szívcsakrából a torokcsakrába. Ebben a pillanatban anélkül, hogy bármire is összpontosítanánk, belépünk az őseredeti térbe, a hatalmas űr természetes ősi állapotába. Az üresség primordiális tisztaságában tartózkodva minden jelenség - a fogalmakat meghaladva - igaz természetébe tér, miközben szabadon engedünk minden álmot, jelenséget, nappali látványt és meditációt.

Amikor ezt megtapasztaljuk - még akkor is, ha a gyakorló vonatkoztatási rendszere nem tökéletes -, a nagyszerű képességekkel rendelkezők képesek megállítani az álom folyamatosságát. A közepes kitartásúak képesek gyorsan eloszlatni az álmot, míg a kevésbé szorgalmasak, miután átalakítanak minden álmot pozitív karmikus tendenciává, végül ők is képesek lesznek megállítani az álmok folytonosságát.

Ezek a gyakorlók kezdetben igen sokat álmodnak és némelyik álmuk nagyon tiszta lehet. A gyakorlással az álmok folyamatosan csökkenek. Már az elejétől, a kiváló szorgalmúak álmainak minősége egyre finomabb és lágyabb, a közepes szorgalmúak álmai tiszták és világosak lesznek, míg a kevésbé kitartóak kezdeti zavaros álmai lassan könnyedebbé válnak.

A fejlődés során először kialakul az éber álmodás képessége. Azután kifejlesztjük az álmok pozitív karmikus tendenciájú álmokká való átalakításának képességét. A végső fázisban, amikor az alvás elválaszthatatlanná válik a tiszta fénytől, és minden álom feloszlik benne, a gyakorló megszűnteti az álmokat. Ezt a szintet nevezik az "álmok tiszta fénnyé változásának".