Akkor megmagyarázom. Semmi nem lehet a tiéd, amit akarsz. Ha akarsz valamit, éppen ez a cselekedet, mármint az akarás taszítja el tő­led, mint már az első fejezetben is elmeséltem.

Jó, lehet, hogy mondtad korábban, de mindjárt elveszítem a fonalat. Kapaszkodj bele jó erősen. Ismét áttekintjük, ezúttal valamivel rész­letesebben. Próbáld befogadni. Keressünk egy tisztázott kiindulópon­tot. A gondolat teremtő erejű. Világos?

Világos. A szó teremtő erejű. Megvan? Megvan.

A cselekvés teremtő erejű. A gondolat, a-szó és a tett a teremtés há­rom szintje. Követed még a fonalat?

Teljes mértékben.

Helyes. Akkor most vegyük példának a „világi sikert", minthogy er­ről érdeklődtél.

Nagyon jó!

Nos, van-e olyan világosan megfogalmazott gondolatod, hogy: „Én evilági sikert akarok"?

Olykor igen.

És van-e olykor olyan gondolatod is, hogy: „Én több pénzt akarok"? Igen.

172

Ezért aztán nincsen sem evilági sikered, sem több pénzed. Miért nincs?

Mert a mindenségnek nem áll módjában válogatni, hanem közvetle­nül megvalósítja a gondolatodat az adott dologról.

A te gondolatod pedig ez: „Én evilági sikert akarok". A teremtő erő olyan, mint a szellem a palackban. A szó a parancs. Érted?

Na jó, de akkor miért nincs több sikerem?

Azt mondtam, hogy a szó a parancs. És a te szavaid így hangzanak: „Én sikert akarok", mire a mindenség engedelmesen azt feleli: „Ahogy óhajtod".

Most fog kicsúsznia markomból a fonal.

Gondold csak végig. Az „én" szó a kulcs, mely elindítja a teremtés gépezetét. Az „Én Vagyok" rendkívül erőteljes. Kinyilatkoztatás a min­denségnek. Parancs.

És akármi követi is az „én" szót (mely megidézi az őseredeti Én Vagyokot), az hajlamos megvalósulni a fizikai valóságban. Ilyenformán az „én" valamint a „sikert akarok" összetétel létrehozza

a siker akarását. Az „én" valamint a „pénzt akarok" létrehozza a pénz akarását. Nem hozhat létre mást, mert a gondolatok, a szavak teremtő erejűek. A tettek is azok. És ha ráadásul olyan módon is cselekszel, hogy akarod a sikert és a pénzt, akkor a gondolataid, a szavaid és a tet­teid összhangban állnak, és biztos lehetsz benne, hogy megvalósul en­nek az akarásnak a megtapasztalása.

Érted? Igen! Istenem, igazán így működik?

Természetesen! Hihetetlenül erőteljes teremtő vagy. Ha viszont egyetlenegyszer akad egy bizonyos gondolatod, vagy teszel egy bizo­nyos kijelentést - például mérgedben, vagy elégedetlenségedben -, ak­kor nem valószínű, hogy ezek a gondolatok vagy szavak valósággá vál­

173

nak. Így nem kell aggódnod egy „Dögölj meg!", vagy „Menj a pokol­ba!", vagy más kevéssé üdvös gondolatok vagy szavak miatt. Köszönöm, Istenem.

Szívesen. De ha újra és újra elismételsz egy gondolatot, nem egy­szer, nem kétszer, hanem tucatszor, százszor vagy ezerszer - van fogal­mad az ilyen teremtőerőről?

Az újra és újra kifejezésre juttatott gondolat vagy szó egyszer csak azzá válik - kifejezetté. Valósággá válik, és megjelenik a fizikai valósá­godban.

Szép kis csapás.

Kétségkívül gyakran az lesz belőle. Szép kis csapás. Te például sze­reted a fájdalmat, szereted a drámát. És ez mindaddig meg is valósul, amíg már nem akarod többé. A fejlődés során eljutsz egy bizonyos pontra, amikor már nem leled örömöd a drámában, nem szereted a mozgalmas „cselekményt", melyben élsz. Ekkor határozod el -tevőle­gesen választod -, hogy megváltoztatod a dolgot. Csakhogy az embe­rek többsége nem tudja, miként tegye ezt. Te most már tudod. A való­ságod megváltoztatása annyiból áll, hogy egyszerűen másképp kez­desz gondolkodni róla.

Ebben az esetben például ahelyett, hogy azt gondolnád: „Sikert aka­rok", azt fogod gondolni: „Sikerem van".

De ezt önbecsapásnak érzem. Mintha hülyének nézném magam. Az el­mém azonnal felüvöltene: „Micsoda ökörségeket beszélsz!"

Akkor olyan gondolatot gondolj, amelyet el tudsz fogadni: „Hama­rosan megtalál a siker"; vagy „Minden a sikerhez vezet".

Akkor ez lapul hát a megerősítés New Age-es gyakorlata mögött!

A megerősítések nem működnek, ha pusztán csak annak a kijelenté­sei, amit igaznak akarsz. A megerősítések csak akkor működnek, ha ezek a kijelentések olyasmiről szólnak, amiről tudod, hogy igaz.

174

A legmegfelelőbb úgynevezett „megerősítés" a hála és a nagyrabe­csülés kifejezése. „Köszönöm neked, Istenem, hogy elhoztad a sikert az életembe." Ha ezt gondolod, mondod és cselekszed, csodálatos eredményeket érhetsz el -feltéve, hogy a gondolat igazi tudásból szár­mazik, nem pedig holmi erőtlen kísérletből a kívánt eredmények létre­hozására. Hanem annak a tudatából, hogy a szóban forgó eredmények már létre is jöttek.