Kedves Éva. Valóban Cölöp a jelentése, de a Vallás megalakítása végett kellett nekik a Kereszt szó. Ezzel megcsúfolták Isten Szent Ősi Szeretet-vallását, és azt, hogy -- NE legyenek Neked faragott, készített, csinált Isteneid! -- Persze azt NEM közölték és MA SEM közlik az emberekkel, hogy minden ember keresztre feszített", mert a kereszt horizontális /vízszintes/ szára a TÉR Spirituális Égi JELKÉPE, a vertikális /függőleges/ szára pedig az IDŐ JELKÉPE! Tehát - az anyagi testben élő emberek mindegyike a Tér és az Idő "keresztjére" van felfeszítve" az általa OTT FENN kiválasztott - meghatározott, de mégis "képlékenyen - rugalmas" sorsára, életére, de, amelyen állandóan változtathat a saját Szabad Akarata szerint. Szepes Mária, a Magyarok Isteni Spirituális tulajdonságokkal bíró Nagyasszonya könyveiben csoda-szépen van leírva a kereszt jelentése, de más szimbólumoké is. Azt tudjátok-e, hogy az összes keleti vallás, amelyek az Ősi, az Istentől kapott Szent Vallást őrzik, - mint amilyen a kelták, a vizigótok, a frankok ősei, a MAGYAROK ŐSEI is voltak. akik mind EGY Istenhívő népek voltak. A Szent Istent, vallásukat szerették és tisztelték a Földdel együtt! Azok találták ki rájuk a pogány, eretnek, hitetlen kutya jelzőket, azok, amik megalakították azt a vallást sok- sok ezer évvel az Isten által adott Szent Szeretetvallás UTÁN !!! - a maguk képére és hasonlatosságára, a félelem, a rettegés, a gyötrelmek, kínzások, szenvedések, az Istentől testbe született Szellemi lények megtagadására, az alávetettségre, az ember teljes lealázása végett , a Szellemi és az Emberi értelem teljes elsötétítésére, az addig a Spirituális közösségekben élő emberek munkája által Édenkertté "varázsolt" Földet, dél-Franciaországot és a szinte hihetetlenül virágzó kultúrát, a városokat barbár módra visszavetették, lerombolták egy primitív korszak megalakítása végett.

Válasz

Mariann ! Remek Illusztrációk!
Nekem teljesen organikusan a KÖRÖZ szavunk ugrik be, és nem krucifix . A görögök a sztaurosz (CÖLÖP) ,
mig a rómaiaknál gondolom a latin crux szó volt használatos. Cruciatio - keresztre feszités. Cruciferae -
a növénytanból a keresztes viráguak családja. stb...
Nekem mindenesetre az tűnik logikusnak, hogy a messionasztikus zsidók és a chrisztiánosz görögök
voltak az első követői a Messiásnak, azaz Isten felkent fiának.(Az Evangélium üzenete nem a kereszthalál,
hanem a feltámadás. Ezért hivják JÓ HIRNEK.)
Hagyomány- tisztelő magyar lelkészeink az én időmben a keresztyén testvéremként szólitották meg hiveiket.
A szavak vagy dolgok hasonlósága nem mindig jelent értelmi egymáshoz-tartozást.

Előzmény

Válasz

Kedves Éva
"hanem szláv eredetű."
Nyalvászaink fantazmagóriája, a szlávok honfoglaláskor csatlakoztak hozzánk.
Vajon a bezdédi tarsolylemezen lévő keresztet hogyan nevezték az ősök? Régi sámándobokon is láthatók kereszt alakú faábrázolások melyek a világ képzelt felépítését mutatják.

A szvasztika egyenlő szárú kereszt, melynek szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták (a magyar népművészetben tekerőlevél néven fordul elő). Az ókorban a boldogság és a siker jelképe volt

1 - székely rovásírás: a magyarság kőkori eredetű ősírásának F betűje
2 - Schwechati avar ékszerek jelei
3 - A forgó szvasztika

tn_aid3486_20070622074102_459.jpg

iras2.jpg

tanai05.jpg

Előzmény

Válasz

Kedves Babi
Ide másolom egy korábbi írásom, válaszként a felvetésedre.
Én nem a mai kereszt vagy keresztényekről beszéltem, mivel ők is a közös ősivallásnak csak egy részét képviselik.

A francia René Guenon és a magyar Hamvas Béla szerint létezett valamikor az emberiségnek egy közös ősivallása, amely egyben filozófia és tudomány is volt.
A mai vallások ennek származékai, és az egyetemes ősi szakrális tudás egy egy részét képviselik.
Amikor megjelenik a világban egy nagy hatású vallási tanító, újra kihirdeti az elfelejtett ősi tudást, mégpedig olyan megfogalmazásban, ami megfelel az adott korszak emberének.

Előzmény

Válasz

"A magyar talán az egyedüli nyelv a világon, amely a kereszt szóból vezeti le a kereszténységet."
''A kereszt jelkép egy többezer éves hagyomány, tudás emlékezetét őrizte meg."
Ez a két kijelentés ellentmond egymásnak, hisz ugye a kereszténység csak kétezer éves!!!
Az etimológiai magyarázat a következő;
A héber MeSIaH -magyarul messiás- jelentése FELKENT. Ennek görög forditása -CHRISzTOSz- jelenti
többek között a felkenésre szolgáló olajat és magát a felkentet is. Chrisztiánosz pedig jelenti a
Krisztusit, Krisztus követőjét, vagyis a keresztényt. Ez régies- eredeti formájában KERESZTYÉN, ami
később vált a ma is használatos "keresztény" szóvá. A kereszt, amely ma a krisztusi szenvedést és
keresztviselést jelképezi, nem ősi magyar sző, hanem szláv eredetű.
Az eredeti keresztszimbólumok valóban rendkivüli mélységeket boncolgatnak, s mind hordoz valami
speciális üzenetet. Pl az egyiptomi Ankh, amely az ősi kopt keresztények jelképe is volt, az Örök Életet
hirdeti.Amit te irtál, az is Univerzális jelentésre utaló értelmezés.

Előzmény

Válasz

Mariann. A keresztet ebben az esetben felhasználták az emberek elrettentésére, hogy annál többen hódoljanak be. Róma, keresztre-feszítés, mint a legfájdalmasabb halálnem. Olvasd el a más-más vallásokról szóló írásokat és megtudod, hogy a keresztényeket tartják pogányoknak, mert megtagadták az EGY Szent Ősi vallást, és egy kereszten függő testet imádnak - bálványként, minden Értelem nélkül, megtagadva ezzel az Isten Legszentebb Törvényét. Istent n e m iszonyatos félelemmel és rettegéssel kell imádni, hanem végtelen Szeretettel, mert ISTEN = a SZERETET!!!

Válasz

A magyar talán az egyedüli nyelv a világon, amely a kereszt szóból vezeti le a kereszténységet.
A kereszt jelkép egy több ezer éves hagyomány, tudás emlékezetét őrizte meg.
Korábban Napkereszt-ként ismerték, amely egyenlő szárú volt egy körbe bezárva. Ez jelképezte a Szellem, a Lélek és az Erő egységét az Egy Élő Istenben és az Isten által.
A szellem a tűz, a lélek a víz és a levegő és az erő a föld elem, és ez a négy ős, teremtő minőség vagy világalkotó elem az isteni szubsztanciából ered és nyilvánul meg a létezésből, hogy életet teremtsen.
A magyar nyelv őrzi hitelesen a keresztelés fogalmát is, melyet szintén a kereszt fogalmára vezet vissza.
A keresztelésnek a merítés, azaz a vízzel való egyesülés csupán egy része. A keresztelés során, mint beavatási folyamatban ugyanilyen fontos szerepe volt a levegővel, a tűzzel és a föld elemmel való egyesülésnek.
Ezt a hagyományt ismerték és követték a Melkizedek rendjebeli esszénusok, akiknek Szeretet Evangéliumában szerepel a tűz-, a víz-, a levegő- és a föld-angyalával való egyesülés.
Így a kereszt jelképezte a keresztelés, mint beavatási folyamat végeredményét, a kvintesszenciát, az ötödik elemet, ami magába foglalja, egyesíti a tűz, a víz, a levegő és a föld elemet, azaz a Szellemet, a Lelket és az Erőt.
A keresztelés nem más, mint a tűzpróba, a vízpróba, a levegőpróba és a földpróba, tehát a négy elem uralása. Ezek a beavatások tettek valakit kereszténnyé, ezáltal jött létre a Kereszt Szövetsége a megkeresztelt és a Világteremtő között, ezáltal lett a keresztény ember Isten képmása a Szellem, a Lélek és az Erő Hármas Egységében.

NAPKERESZT.jpg

KERESZT.jpg

Válasz

"Sokat" ? halottam illetve olvastam a MALABÁR VAGY KÁLDEUS ŐSKERESZTÉNYEKRŐL, akik nagyon jól ismerték az Égboltot, azokat a csillagokat melyeket mi is napjainkban használunk mint Spirituális energia forrást. Gondolok a Sirius vagy más állócsillagokra, melyek progressziós találkozása bolygókkal vagy napjegyek ívfokaival előre jeleznek bizonyos életeseményeket, esetleg betegségeket. Többet szeretnék tudni ebben a témában, annál is inkább, mivel nagy merészen elindítottam az AUROSZKÓP programot. web: http://okda.gportal.hu/gindex.php?pg=34689939 Köszike, mindenkinek Szép napokat és jó egészséget !

Válasz

Ezeknek a beavatási próbáknak régen, a szellemi közösségek rítusaiban tisztán szimbolikus értékük volt (gondoljuk Mozart Varázsfuvolá-jára) ma viszont teljesen belső jellegük van.
A vízpróbát azért nevezik így, mert amikor áthaladunk rajta, lebegve, a föld szilárd alapjától elszakítva érezzük magunkat. Az emberi cselekedeteket általánosságban külső ösztönzők határozzák meg, a külvilág körülményei, amik mozgásunkat alakítják azt egy sor, a külső igényekkel konform alkalmazkodásra kényszerítik. Olyan szokások alakulnak így ki, amik a külvilággal való személyes viszony következményei: a sajátos körülmények folytán, amik mutatkoznak, kényszerülünk rá, hogy egy bizonyos dolgot, nem pedig egy másikat tegyünk. Egy bizonyos ponton azonban mindez teljesen eltűnik; ekkor magunkban kell megtalálnunk a cselekvésre indítást: nem igényeljük többé külső ösztönzéstől az impulzust a cselekvéshez, nem reagálunk többé a megszokás vagy egy régebbi tapasztalás segítsége alapján. Az eseményekre történő reagálás ugyanis a megszerzett új bölcsesség gyümölcse lesz, mely nem szubjektív és ezért a személyes moralitás viszonylagos fokán kiérlelt természetű bölcsesség.
A vízpróbánál tehát többé nem azok a döntő motívumok, amik a külső életből jönnek, hanem a belsőleg kiérleltek, akár mert nyitottak vagyunk a magasabb Én irányában, akár mert a "rejtett íráson" keresztül új életirányt szereztünk. Amennyire az előzőkhöz hasonlóan követjük ugyanazoknak a kötelességeinknek a teljesítését, a világ által igényelt ugyanazoknak a funkcióknak a bonyolítását és illeszkedünk – mint előzőleg – az emberi társadalomba, most mégis minden egy olyan belső döntés következtében indul mozgásnak bennünk, aminek gyökerei a szellemi megismerésbe nyúlnak. Nem engedhetjük meg többé az események vonatkozásában spontán szubjektív reakcióktól vezettetni magunkat, hanem a megismerés által, amit meg tudtunk szerezni. Ne féljünk, hogy az új magatartás, amennyiben egyfajta belső konzultáció a döntő benne, sivárrá teszi a lelket, megakadályozván a spontánságot és az érzés hozzájárulását a cselekedethez. Amidőn ugyanis a magasabb természethez fordulunk, egyszersmind az érzés valódi hevét fejlesztjük ki. Sokkal inkább, mint ami a spontán impulzusok révén valósul meg, kíséri azokat, amik a magasabb Én-ből származnak, az érzések hője. Nem is lehetne másként, mivel a belső sivárság megakadályozza a szellemi fejlődést. A lélek fejlődésének egyfajta melegházban kell végbemennie, azt mindig az érzések hője kell, hogy kísérje, akkor is, amikor immár elmaradnak a cselekvés ösztönös felkeltői; akkor is, amikor, hogy úgy mondjuk, mintegy felemelkedünk a földről.

Válasz

A vízpróba révén meghatározott lelkiállapot előrehaladó értelemben vezet önmagunk teljes uralása felé. Amikor a külvilágból kapunk benyomásokat, magasabb Én-ünk általánosságban nem vesz részt a folyamatban; tudatunkban már kész válaszok vannak, megszokásainkkal, kapott neveltetésünkkel konformak, és kétségkívül ezek révén reagálunk. Léteznek azonban olyan körülmények, amikben ettől eltérően kell lépni, mivel szellemi fejlődésünk jóval tágabb látóhatárra nyílik, mint a megszokott. Ezekben az esetekben; ha a közönséges reagálási módra hagyatkozunk, ellentmondásban, fájdalmas ellentmondásban találjuk magunkat önmagunkkal és az az érzetünk van, hogy elveszítjük realitásunkat: nem érezzük többé a magunk urának magunkat. Ezért mindazt, amit tapasztalunk, bensőségünk menedékébe kell visszavezetnünk, a magasabb Én elé, ez az a részünk, amely a helyes szellemi impulzusokat képes befogadni, hogy azután kívül, a cselekedetekben nyilatkoztassa meg azokat. Ezen a ponton vágyak, vagy személyes célok bármiféle beszüremlése, vagy akár külső érdekeké, látásunkat teljesen megzavarják: az ösztönök álmodó környezetébe visz vissza, ez pedig az, amiben közönségesen az emberek nagyobbik része él.

Válasz